"Van egy olyan gyakorlat, amit úgy hívok egy hálaáramlat, mert hogy én, amikor 40 éves koromba összedölt az életem, akkor addig én sose voltam hállás. Csak nagyon ritkán, ha mondjuk elkerültem egy halálos balesetet, akkor két percet, hajj, köszönöm Istenem, de azon kívül sose voltam hállás, a mi családunkban ez nem volt kulturálisan benne, nem is beszéltünk róla, azt sem tudtam, mi ez. Tehát én innen írtam, hogy sose voltam hállás. Ma szerintem olyan 12 órát vagyok hállás egy nap, körülbelül, ha összeadolgatom. Mindenért hállás vagyok, és minél jobban hállás vagyok, annál jobban az életem. Ez egy öngerjesztő folyamat."